A talp

26 csont építi fel, több izom eredési és tapadási helye. Hatalmas terhelésre tervezte az evolúció. 2x3 ponton tökéletes alátámasztást nyújt testünknek, és a térképről is leszállít minket, ha kell, ha jól vannak.

Nézzük hát egy terapeuta szemével.

Mi is ez a 2x3 pont? A nagy ujjunk mögötti talppárna, a kisujjunk mögötti talppárna és a sarokcsont. Ez a 2x3pont adja a talp hosszanti és haránt boltozatát.

Ez az elsődleges lengéscsillapító rendszer a testünkben. Ha megfelelő módon érkezünk a talajra, akkor a sarokcsont landol először és nyeli el, azt a hatalmas ütközési energiát, ami a lendületünkből és a föld ellenállásából generálódik. Innen gördül tovább a külső talpélen és végül rugaszkodik el az öregujjról. Rugalmassága fontos és elengedhetetlen.

Hogyan is alakul ki ez a rugalmas boltozat?

A bébi cukorfalat zsírpárnákkal borított talpacskával születik, ami nem egyenlő a lúdtalppal. Ez, a zsírszövet párna, a járás gyakorlásával szépen elmúlik, helyét a kialakuló izomzat veszi át. De ehhez is idő kel. A gyermeknek nem jó, ha állásra kényszerítjük, a "babakomp" természetellenes testhelyzetbe hozza a még ki sem alakult íveket, és többet árt, mint használ. Várni kell türelemmel, míg minden mozgássort magától kigyakorol, tökéletesít a lurkó.

Az izmok megerősítéséhez NEM a lúdtalpbetétet javasolja a szakirodalom és nem is az ortopéd cipellőket. Tornát, izomerősítést annál inkább. Az Ortopédia tankönyve is azt írja, a lúdtalp legnagyobb ellenfele a megelőzés. Lábujjhegyen járást, egyenetlen talajon sétálást (például egy mezőn, vagy a fűben, kavicsokon), használja a gyermek a külső talpélét, játsszon a lábaival, vegyen fel a lábujjacskák segítségével ceruzát, összegombolyított zoknit a talajról. És még számtalan lábat "okosító" játékot lehet játszani.

Mire a gyermek eléri a 7-10 éves kort a talpának boltozatjai is elérik a megfelelő állapotot. Személyes meggyőződésem szerint a talpak egészsége ezután is fenntartható, esetenként kitartással vissza is nyerhető a megfelelő gyógytornák segítségével.

Természetesen a nem megfelelő cipő sokat árt. Leginkább a magassarkú cipők ellen szoktam morogni. Ez ugyanis instabillá teszi a bokát, amit igyekszünk a talppunkkal kompenzálni, ellensúlyozni. És ilyenkor már nem a 2x3 pontot terheljük, hanem azt az erőbehatást, amit a sarkunk képes lenne elnyelni, átcsoportosítjuk a lábujjak előtti talppárnákra, amik ugye nem erre lettek kifejlesztve. Ezek után csodálkozunk, ha mindenféle torzulás, lábfájdalom jelentkezik.

Az én szemléletemhez leginkább Pete Egoscue Fájdalom nélkül könyve és rendszere áll legközelebb, amit szívesen kötelező olvasmánnyá tennék szakmai körökben (is). Nagyon nagy hatással volt rám.

Az ő írásában olvastam először, hogy mennyire fontos a talp, mekkora jelentősége is van, hogy megfelelően rugalmas legyen. A talpat - bár nem mondja ki - a ház alapzatához teszi hasonlatossá. Ez már inkább saját személtető a klienseimnek. Képzeljünk el egy házat. Alapzat, falak, tetőszerkezet. Jön egy árvíz. Kimossa a ház alól az alapot. Ezt ugye nm látjuk, mert a ház alatt van, és ritkán megyünk a pincébe. Amit látunk, hogy a falak megdőltek és nincs a helyén a cserép. Elkezdhetném igazgatni a falakat, de hívjunk inkább egy statikust. Ránéz a házra, amiről ő messziről látja, hogy megborult az egyensúlya. Javasolhatná a cserepet szépre pakolni, újra rakatni a falakat, de nem. Lemegy a pincébe és megnézi az alapot! Először ezt kell helyre állítani. Rozzant alapra nem tudunk stabil házat építeni.

A mi alapunk a talpunk. Erre építkezünk. Ha egy rossz cipő, nem megfelelő lábbeli, elviszi a jó rugózását, akkor a vihar elvitte az alapunkat. Ezért mondom gyakran a hátfájós vendégeimnek is (kidőlt házfal), hogy biztos, ami biztos nézzük meg azt a talpat, tegyük újra rugalmassá.

Vagy elolvastatom velük a korábban említett könyvet, vagy, ha lusták olvasni, gyógytornászhoz küldöm őket lúdtalp ellenes (és a többi tartáshibájára specifikus) gyakorlatért. Ha egyikre sem vevő, és nem kezd el mozogni, akkor a kezelés többnyire "hatástalan".

Tudom, instant világban élünk, ha fáj beveszünk egy pirulát, és lám már nem is panaszkodunk, esetleg kicseréltetjük... De miért nem keressük meg a valódi okot? Mert időigényes, mert nem azonnali a hatás. Pedig lehet, sokkal tartósabb eredményt kapnánk.

Természetesen vannak vele született "hibák", vagy az élet során traumából, balesetből, nagy betegségből visszamaradó gondok - akiknél a probléma egészen más forrásból fakad. Az írásommal első sorban a nagy átlagot igyekeztem megtalálni.

Ölelés Eszti